- Megjelenés:
Amerikai professzor: Akinek háza van, cseréljen gyereket a hajléktalanokkal!
A professzor szerint sokat lendítene a baloldali genderlobbi törekvésein, ha bevezetnék az általános árvaságot. Azt javasolja, hogy a gazdagok adják gyermekeiket a szegényeknek, a szegények pedig a gazdagoknak, így csökkenthető az egyenlőtlenség.
Szókratészre hivatkozik, aki szerint a gyermekeket közösen kell birtokolni, hogy egyetlen szülő se ismerje saját utódait, és egyetlen gyermek se ismerje a szüleit.
Joe Mathews az Arizonai Állami Egyetem Közügyek Iskolájának professzora. Az ASU Társadalmi Kohéziós Központjának munkatársa, valamint társelnöke a Modern Közvetlen Demokrácia Globális Fórumának, amely a népszavazással, valamint a demokrácia új formáival foglalkozó akadémikusokat, újságírókat és aktivistákat tömörít. Számos szociológiai témájú írás szerzője, amelyből most a San Francisco Chronicle-nek írt cikkét szemlézzük.
Cseréljenek gyereket a szülők
Ha Kalifornia valaha is valódi méltányosságot akar elérni, az államnak meg kell követelnie a szülőktől, hogy adják ki a kezeik közül a gyermekeiket – kezdi írását Joe Mathews a San Francisco Chronicle hasábjain. A professzor javaslata többfázisú, végeredményben a szülőség, a család intézményének leépítését akarja elérni, de addig is egy „gyerekcserés” megoldást javasol.
„Az én megoldásom egyszerű, és amíg a jogszabály elfogadására várunk, már most is cselekedhetünk: A gazdagok adják gyermekeiket a szegényeknek, a szegények pedig a gazdagoknak. A háztulajdonosok elcserélhetnék gyermekeiket a hajléktalanokkal”
– veti fel a professzor.
Mathews nehezményezi, hogy a gazdagok privilégiumai – főleg a pénz és más erőforrások – generációkon át öröklődnek szülőről gyermekre, ami igazságtalan a szegény szülők gyermekeivel szemben, hiszen egyenetlen pályán kell versenyezniük.
A szerző szerint a demokrácia elromlott, amit egy friss kalifornai közvélemény-kutatással igyekszik alátámasztani. A felmérés szerint egyre kevesebben hisznek abban, hogy kemény munkával előbbre lehet jutni.
Mathews tisztában van azzal, hogy „a kiváltságaikhoz reménytelenül ragaszkodók” hevesen kritizálják majd a gyerekcserés és az általános árvaságról szóló javaslatát.
Azzal védi álláspontját, hogy már az ókorban megvalósították az ötletét, hiszen Platón elfogadta Szókratész tanácsát, mely szerint
„a gyermekeket közösen kell birtokolni, hogy egyetlen szülő se ismerje saját utódait, és egyetlen gyermek se ismerje a szüleit”.
Ezzel akarták legyőzni az ókori görögök a nagy vagyonok felhalmozását és a nepotizmust (rokonoknak osztogatást). A gyerekcsere másik előnye a szerző szerint, hogy a polgárok nem a fiaikhoz, hanem a társadalomhoz lesznek hűségesek.
A gyerekek elkobzása helyett akár támogathatnák a családokat is
2010-ben a házasságkötések száma Magyarországon történelmi mélyponton volt, innentől viszont felfelé vezetett az út: 2020-ban közel 90 százalékkal több házasságkötés történt, mint 2010-ben.
A kormányzat családtámogatási intézkedéseinek köszönhető az is, hogy két év alatt 13 százalékról 24 százalékra nőtt házasság első évében született gyermekek aránya Magyarországon.
„A havi adatokból kiolvasható, hogy konkrétan a babaváró hitel 2019. júliusi bevezetése miatt sok gyermeket tervező pár úgy kalkulált, hogy megvárta a gyerek megfoganását, majd összeházasodott, minimalizálva a visszafizetési kockázatot. Ezt erősíti meg, hogy a várandós házasságok száma több mint duplájára nőtt az intézkedés bevezetését követő hónapokban”
– idézi a G7 hírportál elemzését a Makronóm. Megítélésünk szerint a magyar modell sokkal inkább képes a családok helyzetét javítani: a munkaalapú társadalom és a családtámogatások együttesen inkluzív, bevonó gazdasági mechanizmusokat építettek ki.
A család intézményének szétrombolása kedvezne a baloldali genderlobbinak Mathews szerint sürgősen meg kell valósítani a terveit, mivel az árvák száma világszinten nő, párhuzamosan a család iránti érdektelenség trendjével. „A kaliforniaiak később házasodnak és kevesebb gyermeket vállalnak – államunk születési rátája minden idők legalacsonyabb szintjén van” – mutat rá.
„Felmérések szerint sokan megszakítják a kapcsolatot olyan családtagokkal, akik nem osztják a politikai nézeteiket. Javaslatom azonban egyesítené őket, és kéz a kézben illeszkedne a progresszívek és a Trump pártiak legkedvesebb politikáihoz egyaránt”
- állítja.
A szerző ennél is továbbmegy, szerinte a szülőség megszüntetése elősegítené a baloldal törekvéseit, azaz az „elavult nemi normák és a fehér felsőbbrendűség lebontását”. Szerinte a szülők állnak a baloldali újítások útjába, amikor elleneznek egy-egy progresszív törvényjavaslatot.
Mathews „Nevelőszülői gondoskodást mindenkinek” programnak keresztelte el a javaslatát, amivel a szociáldemokrácia új pillérét építené fel. Magyarán, az államra bízná minden gyerek felnevelését, ezzel végleg eltörölve a család koncepcióját.
Eljönnek a gyerekeinkért és átkonvertálják őket
A San Franciscó-i melegkórus különös módszert választott a tavalyi Pride megünneplésére: dalt írt arról, hogy hogyan fogják átformálni a hagyományos neveltetésben részesülő gyermekek gondolkodásmódját.
„Azt hiszed, átformáljuk a gyermeked, ha szabadon cselekedhetünk / Elismerem – ezúttal igazad van / Átváltoztatjuk a gyermekedet / Csöndben és finoman, és aligha veszed majd észre”
– fordította le korábban a dal szövegét a Mandiner.
Társadalmi falansztert építene a professzor
Az amerikai jobboldalba is belekötött a szerző, mondván „a republikánusok előszeretettel választják szét a migráns szülőket a gyerekeiktől, hogy legnagyobb szenvedélyüknek, például a migránsok jogainak megsértésének hódolhassanak”. Érvelése szerint,
ha a jobboldal képes migráns gyerekeket „koncentrációs táborokba” zárni, akkor innen már csak egy gondolatnyi lépés az ő elképzelése, az „összes amerikai és utódaik teljes szétválasztása".
A professzor elismeri, hogy javaslata riasztóan hangozhat egyeseknek, de szerinte már egyébként is az államnak adhatják a szülők a nem kívánt gyermekeiket a „biztonságos menedék” törvényeknek köszönhetően. Az abortuszellenesek (pro life mozgalom) egyébként azzal érvelnek az abortusz szükségessége ellen, hogy aki nem szeretné felnevelni a gyermekét, az otthagyhatja a rendőrségen vagy a tűzoltóságon a csecsemőt és az állam gondoskodik róla. A professzor balos csavarral gondolta tovább a jobboldali törvényt:
„az én javaslatom csupán kötelezővé tenné a csecsemők ilyen jellegű átadását az államnak”
– magyarázza.
„Lehet, hogy ez a kényszerítés disztópikusan hangzik. De képzeljük csak el azt a szolidaritást, amelyet az általános árvaság teremtene. Az egy rendszerben nevelkedő gyerekek nem tudnának-e könnyebben együttműködni az éghajlatváltozás és más globális problémák megoldásában?”
– szegezi az olvasóknak a kérdést.
A professzor végezetül azokhoz fordul, akik vele egyetértenek és útravalónak jó tanácsokkal látja el őket: „Ne törődj ezekkel a kritikusokkal, mert ők egyszerűen nem látják, hogy a méltányosságra való könyörtelen törekvésünk hogyan szülhet egy szép új világot!” – zárja sorait.