- Megjelenés:
Halálra ítélték, majd kivégezték az újpesti labdarugó válogatottat - Szűcs Sándor emlékére
1951 június elején egy koncepciós pert követően háromszoros bajnok, válogatott labdarúgót a kommunista politikai rendszer parancsára kivégezték. Szűcs Sándor emléke bő fél évszázaddal később sem halványult. Nyugodjon békében, ezzel a cikkel Rá emlékezünk.
Tartozom egy vallomással, Szűcs Sándor történetéről életemben először tavaly hallottam. Egy, a kommunizmus bűneit taglaló kiállításon arra lettem figyelmes, hogy az előadó a magyar futball elfelejtett mártírjáról kezd el beszélni. Ez az elfelejtett mártír Szűcs volt. A 20-as, 30-as generáció már nem is hallott róla, a kommunista történetírás pedig mindent megtett azért, hogy a történelemkönyvekből száműzze a bajnok emlékét. Mi pont ezért arra vállalkozunk, hogy egy rövid cikkben bemutatjuk a Rákosi-korszak egyik legundorítóbb tettét. Szűcs Sándor kivégzését.
A labdarúgót koncepciós perben hazaárulásért, fegyveres és csoportos határsértésért ítélték halálra, majd végezték ki. Az ítélet célja a példastatuálás volt, a disszidálások növekvő száma miatt. A szocializmus későbbi évtizedeiben azonban inkább igyekeztek elhallgatni az ügyet.
Szűcs Sándor 1921-ben született, az Aranycsapat tagjaitól nagyjából öt évvel volt idősebb, sokukhoz baráti szálak is fűzték. Tizenhat évesen lépett először pályára az NBI-ben és tizenkilenc évesen húzhatta fel első alkalommal a magyar válogatott mezét. A tehetséges középhátvéd ezt követően még tizennyolcszor lépett pályára a nemzeti tizenegy tagjaként, mielőtt pályafutása, egyben az élete is a kommunista diktatúra áldozata nem lett.
Szűcs egy balatoni nyaralás alkalmával ismerkedett meg a férjezett Kovács Erzsébet táncdalénekessel, az ismeretségből rögtön szerelem lett. A viszonyt titkolni próbálták, hiszen Szűcs is házas volt, ám a kapcsolat hamar kitudódott. És a történet, ami nyugaton egy francia vígjáték cselekményét szolgáltathatta volna, a szocializmusban életek tragédiáját jelentette. A Belügyminisztériumhoz tartozó Dózsa csapatában természetesen nem volt megengedett, hogy valaki ilyen, a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethető viszonyt folytasson. A folyamatos igazoltatások, zaklatások, a klubvezetés általi félreállítás és számonkérés, valamint az internálással való fenyegetés hatására végül a pár a külföldre menekülés mellett döntött - írja a sportolóról megemlékező Mandiner.
A Rákosi-vezetés az ebben az időben a tehetősebb sportolók és művészek körében egyre növekvő disszidálási kedv visszaszorítását a megfelelő példa statuálásával képzelték megoldani. Így a válogatott sportoló ideális áldozatot jelentett rendszernek. Mivel Szűcsnek ajánlata volt az AC-Milantól, az osztrák határon át Olaszország irányába tervezett a párjával menekülni. A határátkelés megszervezésére az embercsempész, beépített ÁVH-ügynök Kovács Józsefet, ismerősét kérte fel. Az „akció” tökéletesen magán viselte az ávós módszerek kézjegyeit: a hatóságok által előre megtervezett szökést végül a határtól hatvan kilométerre lévő Vas megyei Nagytilajon tartóztatták fel, amiről azt hitették el velük, hogy Ausztriával határos zsákfalu. A település valójában Zala megyével volt határos, s alig 20 kilométerre van Zalaegerszegtől. Az akció szervezőjének kérésére Szűcs, aki a Bp. Dózsa labdarúgójaként rendőri állományban volt főhadnagyi rangban, magával vitte szolgálati fegyverét is. Az ÁVH-ügynök jelentése szerint ezt azért vitte magával, hogy lebukás esetén használja. Kovács Erzsi visszaemlékezése szerint viszont az ügynök-embercsempész vette rá erre azzal, hogy szüksége lehet rá. Ez később súlyosbító körülménynek számított a per során, ez ismét arra utal, hogy eleve halálbüntetést készültek kiszabatni Szűcsre, és mindent elkövettek annak érdekében, hogy az ítélet később halál lehessen.
Szűcs nem hitte, hogy valóban kivégzik ezért a cselekedért, hiszen az 1947-ben megtiltott külföldi szerződések miatt disszidálni készülő Lóránt Gyula, Mészáros József, Kéri Károly és Egresi Béla 1949-ben még „csak” internálás büntetésben részesült ugyanezért, ráadásul néhány hónap alatt Sebes Gusztáv kijárta a szabadon engedésüket is. Szűcs nem számolt azzal, hogy őt elrettentő példának szemelték ki. A per során azzal védekezett, hogy ők az embercsempészt akarták lebuktatni, nem akartak disszidálni, de nem tudhatta, hogy Kovács József eleve ügynök volt.
A koncepciós per gyorsított eljárásban, a nyilvánosság kizárásával folyt le. Szűcs Sándort egy olyan jogszabályi rendelkezés alapján ítélték halálra, amely sohasem létezett, sohasem került kihirdetésre. A halálos ítéletet a másodfokú bíróság egy héttel az elsőfokú ítéletet követően, 1950. május 26-án jóvá is hagyta.
A siralomházban döbbent rá, hogy mi vár rá és csak onnan üzent játékostársainak. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József amint tudta, felkereste Farkas Mihály honvédelmi minisztert, de addigra az ítéletet már végrehajtották. A kegyetlen ítélet és annak végrehajtása kellő elrettentő erővel bírt és az 1956-os szabadságharc és forradalomig egy válogatott magyar labdarúgó sem próbálkozott nyugatra szökni.
A kiváló labdarúgóról, a kommunizmus áldozatáról sokáig nem lehetett megemlékezni. Csak a rendszerváltás után rehabilitálták, s poszthumusz alezredesi rangot kapott. Egy újpesti általános iskola felvette a nevét, s az Új Köztemető 298-as parcellában lévő sírjára a közelmúltban emléktáblát készítettek.
Szülővárosában sem utca, sem intézmény nem viseli a nevét, tábla sem őrzi emlékét.