- Megjelenés:
105 éve született Baróti Lajos, az újpesti arancsapat mesteredzője
A csodálatos emlékű Lajos bácsi tiszteletére most egy rövid részletet olvashatunk Dunai Ede 11 ÚJPESTI LEGENDA című könyvéből.
"A hatvanas évek végére Európa egyik legelismertebb trénerének, Baróti Lajosnak sikerült úgy összeillesztenie az újpesti csapat egyenként is csodálatosan csillogó mozaikdarabjait, hogy azok tökéletes egységet alkotva, minden addiginál fényesebben ragyogva kerülhessenek be a magyar futball kincsestárába.
A szakmája minden részletét professzori szinten ismerő mesteredző az összes részecskét mérnöki pontossággal rakta a helyére, és 1969 tavaszától egy hibátlanul működő lila-fehér gépezet vette át a hatalmat hazánk labdarúgásában.
Baróti remek érzékkel választotta ki az alapembereket, és nem félt megfiatalítani az addig is csupa klasszisból álló gárdát. Bátran dobta a mély vízbe az országos bajnokságot nyert ificsapat legjobbjait, egyre fontosabb szerepet szánva a még tizenéves Tóth Andrisnak, Nagy Lacinak és édesapámnak.
Lajos bá’ kitűnő pedagógusként a játéktudás mellett a profi szemléletet és a győzni akarást is előtérbe helyezte, amikor letette a voksát egy-egy játékos mellett. Nagyszerű, a korát évekkel megelőző húzás volt ez. A stabil csapattagok nem kényelmesedtek el, nem lazítottak, és a sikerek után sem laktak jól, hanem újra és újra győzni akartak.
És győztek is…
A mester filozófiájának legfontosabb ismérve az volt, hogy az általa kiszemelt focistáknak folyamatos játéklehetőséget biztosítson. Ő nem a győztes csapaton ne változtass!, hanem a csapaton ne változtass! elvet követte. Ha valaki elég jó volt ahhoz, hogy a kezdő tizenegyben kapjon helyet, akkor az a játékos biztosra vehette, hogy hosszú távon is számol vele a szakvezetés. Baróti a legtöbb esetben csak kényszerből volt hajlandó a manapság már szinte kötelező jelleggel használt rotálásra, azaz a kezdőcsapat összetételének folyamatos változtatására.
Egészen döbbenetes adat, de a sorozatban megnyert hét bajnoki cím első esztendejének harminc bajnoki találkozóján mindössze tizennégy játékos kapott bizalmat egynél többször. És ha ehhez hozzávesszük még azt, hogy csupán tizenketten voltak azok, akik legalább tízszer játszottak, akkor a napnál is világosabban látszik, hogy a szezon elején kialakult alapcsapatba jóformán lehetetlenség volt bekerülni.
A bajnokságot a Szentmihályi – Káposzta, Solymosi, Bánkuti – Dunai III., Noskó – Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó összeállításban kezdték meg a lila-fehérek, és a szezon folyamán ebbe az álomcsapatba csak a fiatal balszélső, Nagy László tudott rendszeresen helyet követelni magának.
A mai focidivattal szöges ellentétben olyannyira az összeszokottság volt a siker titka, hogy még az ellenfelek szurkolói is kapásból fel tudták sorolni az Újpesti Dózsa kezdő tizenegyét."